hogy szivekben táplállya, és meg erösittse az életnek kegyelmét. de ö azt akarja. hogy bizodalomal. és szüntelen kérjék azt ö tölle. és azon meg nem kel tsökenni, ha mindgyárt meg nem adgya, ö tudgya mikor kel minket meg halgatni. és reánk hinteni böségel javait, hogy ha halogattya. a meg adást, tsak azért tselekeszi hogy kivánságunk nagyobodgyék, és hogy nagyob böségel adgya meg azután a mit kérünk, mert a mihez könnyen jutunk, annak el vésztésit is könyen el felejttyük.
K. Az üdvezitö tészené hasonlo tsudákot még mostanában is, mint a melyet amái Évangyéliumban látunk?
F Minden bizonyal teszen, és még nagyobakot. az egész világot ollyan buza szemekel táplállya, a melyeket minden nap meg szaporittya. a földben. és hogy ha mi ezt nem tsudállyuk, nem attol vagyon hogy ez aláb valo tsuda volna, annál, hanem azért, hogy közönséges, és mint egy természet szerént valo, az emberek nem tsudállyák azt, amit minden nap szoktak látni., söt még arra nem is figyelmeznek, de ami még mind ezeknél tsudálatosab, ahogy, a miolta, akristus fel állitotta az Anyaszent egyházát. azolta, a maga testével táplállya az igazakot, a mely eledel soha el nem fogy, de söt még, mentöl azoknak számok nevekedik, ez a szenttséges eledel is töbre szaporodik. és szaporodni is fog világ vegiig. leg kiseb fogyatkozás nélkül, mivel mindenkor egészen meg marad.
K. A kristus miért vette azt az ött kenyeret. és akét halat hogy azt asok népet táplállya, nem táplálhatta volnaé azok nelkül is.?
F Igen is táplálhatta volna, de minket arra akara tanitani, hogy a közönséges, és természet szerént valo modokal éllyünk, és elöször azt vigyük végben. a mi hatalmunkban vagyon. minek elötte. a rend kivül valo, és atsudálatos modokhoz folyamodnánk, hogy ha pedig aközönséges eledelel akara tsudát tenni, az arra valo volt, hogy az az egy ügyü nép. atsudát inkáb észre vehesse, mivel tudta, hogy nem volt több ött kenyérnél, és két halnál. hogy ha pedig a népnek természet felet valo erött adot volna, és ezekel amodokal nem élt volna, akor azt a láthatatlan tsudát másra magyarázták volna, vagy a természet joságának, tulajdonitották volna, vagy más természet szerént valo okoknak, és nem tulajdonitották volna atsudának.
(II. Épistolák: 358)